Vásárlási feltételek

(1)

Az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések esetén a fogyasztók védelméről szóló, 1985. december 20-i 85/577/EGK tanácsi irányelv (4) és a távollevők között kötött szerződések esetén a fogyasztók védelméről szóló, 1997. május 20-i 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) számos szerződéses jogot állapít meg a fogyasztók részére.

(2)

Az említett irányelveket a tapasztalatokra tekintettel felülvizsgálták az alkalmazandó szabályok egyszerűsítésének és aktualizálásának, az ellentmondásos szabályok megszüntetésének és hiányosságaik felszámolásának céljából. A felülvizsgálat rámutatott arra, hogy az említett két irányelvet egyetlen irányelvvel helyénvaló felváltani. Ezért ezen irányelvnek egységes szabályokat kell meghatároznia a távollevők között és az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések közös vonatkozásai tekintetében, eltérve a korábbi irányelvekben található minimális harmonizációs megközelítéstől, ugyanakkor lehetővé téve a tagállamok számára, hogy bizonyos vonatkozások tekintetében nemzeti szabályokat tartsanak fenn vagy fogadjanak el.

(3)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 169. cikkének (1) bekezdése és 169. cikke (2) bekezdésének a) pontja akként rendelkezik, hogy az Uniónak az EUMSZ 114. cikke alapján elfogadott intézkedések révén hozzá kell járulnia a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosításához.

(4)

Az EUMSZ 26. cikke (2) bekezdésével összhangban a belső piacnak egy olyan, belső határok nélküli térséget kell alkotnia, amelyben biztosított az áruk és szolgáltatások, valamint a letelepedés szabadsága. A távollevők között és az üzlethelyiségen kívül kötött fogyasztói szerződések egyes vonatkozásainak harmonizációja szükséges az olyan valódi fogyasztói belső piac előmozdításához, amely megfelelő egyensúlyt teremt a fogyasztóvédelem magas szintje és a vállalkozások versenyképessége között, a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása mellett.

(5)

A határokon átnyúló, távértékesítésben rejlő lehetőségek nincsenek teljes mértékben kihasználva. A belföldi távértékesítések utóbbi években tapasztalható jelentős növekedésével összehasonlítva korlátozott mértékben növekedett a határokon átnyúló távértékesítés. Az eltérés különösen jelentős a világhálón keresztüli értékesítés esetében, amelynek tekintetében a további növekedés lehetősége nagy. A határokon átnyúló, üzlethelyiségen kívül kötött szerződésekben (közvetlen értékesítés) rejlő lehetőségeket számos tényező korlátozza, egyebek között az ágazatot szabályozó eltérő nemzeti fogyasztóvédelmi szabályok. A belföldi közvetlen értékesítésnek az utóbbi években, különösen a szolgáltatási ágazatban (pl. közüzemi szolgáltatások) tapasztalt növekedéséhez képest a határokon átnyúló vásárlás e módját választó fogyasztók száma továbbra is alacsony maradt. Sok tagállamban a megnövekedett üzleti lehetőségekre válaszul a kis- és középvállalkozásoknak (köztük az egyéni kereskedőknek), illetve a közvetlen értékesítéssel foglalkozó vállalatok ügynökeinek nagyobb hajlandóságot kellene mutatniuk arra, hogy felkutassák a más tagállamokban, különösen a határ menti térségekben található üzleti lehetőségeket. Ezért a fogyasztók tájékoztatására és az elállási jogra vonatkozó egyes rendelkezéseknek a távollevők között és az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések esetében való teljes harmonizációja hozzájárul a magas szintű fogyasztóvédelemhez és a fogyasztói piac jobb működéséhez.

(6)

Egyes eltérések a kereskedőket és fogyasztókat érintő jelentős belső piaci akadályokat eredményeznek. Ezen eltérések megnövelik az áruk határokon átnyúló kereskedelmében vagy szolgáltatások nyújtásában részt venni szándékozó kereskedők előírásoknak való megfelelésből eredő költségeit. Az aránytalan széttagoltság a fogyasztók belső piacba vetett bizalmát is aláássa.

(7)

Néhány alapvető szabályozási elem teljes harmonizációjának jelentősen növelnie kell a fogyasztók és a kereskedők jogbiztonságát. Mind a fogyasztóknak, mind a kereskedőknek egyértelműen meghatározott jogi fogalmakon alapuló, az üzleti vállalkozások és a fogyasztók közötti szerződések egyes vonatkozásait Unió-szerte szabályozó egységes rendszerre kell tudnia támaszkodnia. E harmonizáció hatásaként a szabályok széttagoltságából adódó akadályok eltűnnek, és megvalósul a belső piac ezen a területen. Ezeket az akadályokat csak uniós szinten meghatározott egységes szabályokkal lehet megszüntetni. Ezenkívül a fogyasztóknak magas szintű védelemben kell részesülniük az Unió egész területén.

(8)

A harmonizálandó szabályozási szempontoknak kizárólag a kereskedők és a fogyasztók között kötött szerződésekre kell vonatkozniuk. Ennélfogva ezen irányelv nem érinti a munkaszerződések, valamint az öröklési joggal, a családjoggal, továbbá a gazdasági társaságok alapításával és szervezetével vagy a partnerségi megállapodásokkal kapcsolatos szerződésekre vonatkozó nemzeti jogot.

(9)

Ezen irányelv a távollevők között és az üzlethelyiségen kívül kötött szerződésekkel, valamint az ezektől eltérő szerződésekkel kapcsolatban nyújtandó tájékoztatásra vonatkozó szabályokat állapít meg. Az irányelv emellett szabályozza az elállási jogot a távollevők között és az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések esetében, és összehangol néhány, az üzleti vállalkozások fogyasztókkal kötött szerződései teljesítésével és egyéb szempontjaival foglalkozó előírást.

(10)

Ezen irányelv nem sértheti a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, 2008. június 17-i 593/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (Róma I.) (6).

(11)

Ezen irányelv nem sértheti a konkrét ágazatokra vonatkozó uniós rendelkezéseket, így például az emberi felhasználásra szánt gyógyszerekre, az orvostechnikai eszközökre, a magánélet védelmére és az elektronikus távközlésre, a határokon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogokra, az élelmiszerek címkézésére, valamint a villamos energia és a földgáz belső piacára vonatkozó rendelkezéseket.

(12)

Az ezen irányelvben meghatározott tájékoztatási követelményeknek ki kell egészíteniük a belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12-i 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (7), valamint a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2000. június 8-i 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben („Elektronikus kereskedelemről szóló irányelv”) (8) meghatározott tájékoztatási követelményeket. A tagállamok részére fenn kell tartani annak lehetőségét, hogy további, a területükön letelepedett szolgáltatókra alkalmazandó tájékoztatási követelményeket írjanak elő.

(13)

Az uniós jognak megfelelően továbbra is tagállami hatáskör marad ezen irányelv rendelkezéseinek az irányelv hatályán kívül eső területekre történő alkalmazása. A tagállamok tehát fenntarthatnak vagy bevezethetnek az ezen irányelv hatálya alá nem tartozó szerződésekre vonatkozóan az ezen irányelv rendelkezéseinek vagy egyes rendelkezéseinek megfelelő nemzeti jogszabályokat. A tagállamok határozhatnak például úgy, hogy az ezen irányelvben foglalt szabályok alkalmazását kiterjesztik jogi személyekre vagy olyan természetes személyekre, akik ezen irányelv értelmében nem fogyasztók, mint amilyenek a nem kormányzati szervezetek, az induló vállalkozások vagy a kis- és középvállalkozások. Hasonlóképpen, a tagállamok alkalmazhatják ezen irányelv rendelkezéseit olyan szerződésekre, amelyek ezen irányelv alkalmazásában nem távollevők között kötött szerződések, például azért, mert megkötésükre nem áru vagy szolgáltatás értékesítésére szervezett távértékesítési rendszer keretében kerül sor. A tagállamok emellett az ezen irányelv által konkrétan nem érintett kérdésekkel kapcsolatban fenntarthatnak vagy bevezethetnek nemzeti rendelkezéseket, így például az adásvételi szerződésekre – beleértve az áruk szállítására vagy a szerződés fennállása alatti tájékoztatási követelményekre – vonatkozó kiegészítő szabályokat.

(14)

Ezen irányelv nem érinti a szerződési jog azon területére vonatkozó nemzeti jogot, amelyet ezen irányelv nem szabályoz. Ennélfogva ezen irányelv nem sértheti például a szerződések megkötését vagy érvényességét (például az egyetértés hiányának esetét) szabályozó nemzeti jogot. Az irányelv hasonlóképpen nem sértheti a szerződésszegés esetén igénybe vehető általános jogorvoslati lehetőségeket, a gazdasági rendre vonatkozó szabályokat (például a túlzó vagy uzsoraárakra vonatkozó szabályokat) és az etikátlan jogi ügyletekre vonatkozó nemzeti jogot.

(15)

Ezen irányelvnek nem kell összehangolnia a fogyasztói szerződések esetében alkalmazandó nyelvi követelményeket. A tagállamok ennélfogva fenntarthatnak vagy bevezethetnek nemzeti jogukba a szerződésekkel kapcsolatos tájékoztatásra és a szerződési feltételekre vonatkozó nyelvi követelményeket.

(16)

Ezen irányelv nem érintheti a jogi képviseletre vonatkozó nemzeti jogszabályokat, például a kereskedő nevében vagy képviseletében (például ügynökként vagy megbízottként) eljáró személyre vonatkozó jogokat. Továbbra is a tagállamoknak kell hatáskörrel rendelkezniük ezen a területen. Az irányelvnek valamennyi kereskedőre vonatkoznia kell, függetlenül attól, hogy a köz- vagy magánszférába tartozik-e.

(17)

A fogyasztó fogalommeghatározásának azon természetes személyeket kell magában foglalnia, akik saját szakmájuk, üzleti tevékenységük vagy foglalkozásuk körén kívül eső területen járnak el. Kettős célú szerződések esetében azonban, amelyeknél a szerződést részben a személy szakmájába tartozó, részben pedig azon kívül eső célból kötik, és a kereskedési cél annyira korlátozott, hogy a teljesítés egésze szempontjából nem elsődleges, az adott személy szintén fogyasztónak tekintendő.

(18)

Ezen irányelv nem érinti a tagállamok arra vonatkozó szabadságát, hogy az uniós joggal összhangban meghatározzák, hogy mit tekintenek általános gazdasági érdekű szolgáltatásnak, hogy hogyan kell e szolgáltatásokat megszervezni és finanszírozni az állami támogatásokra vonatkozó szabályokkal összhangban, és milyen konkrét kötelezettségeknek kell megfelelniük.

(19)

A digitális tartalom digitális formában előállított vagy szolgáltatott adat, úgymint számítógépes programok, alkalmazások, játékok, zene, videók vagy szövegek, függetlenül attól, hogy azokhoz letöltésen vagy folyamatszerű adatátvitelen, tárgyi adathordozón keresztül, vagy más módon lehet hozzáférni. A digitálistartalom-szolgáltatásra vonatkozó szerződéseknek ezen irányelv hatálya alá kell tartozniuk. A tárgyi adathordozón, úgymint CD-n vagy DVD-n szolgáltatott digitális tartalomnak ezen irányelv alkalmazásában árunak kell minősülnie. A nem tárgyi adathordozón szolgáltatott digitális tartalomra vonatkozó szerződések – hasonlóan a víz, gáz vagy villamos energia szolgáltatására vonatkozó, azokat nem korlátozott térfogatban vagy meghatározott mennyiségben értékesítésre kínáló szerződésekhez vagy a távfűtés szolgáltatására vonatkozó szerződésekhez – jelen irányelv alkalmazásában nem minősülhetnek sem adásvételi szerződéseknek, sem szolgáltatási szerződéseknek. Ilyen szerződések esetében a fogyasztó számára biztosítani kell az elállási jogot, kivéve, ha a fogyasztó az elállási időszak alatt beleegyezett a szerződés teljesítésének megkezdésébe, és tudomásul vette, hogy ennek következtében elveszíti a szerződéstől való elállás jogát. A tájékoztatásra vonatkozó általános követelményeken kívül a kereskedőnek tájékoztatnia kell a fogyasztót a digitális tartalom funkcionalitásáról és a tárgyhoz tartozó interoperabilitásáról. A funkcionalitás fogalmának utalnia kell a digitális tartalom lehetséges felhasználásának módjára, például a fogyasztói magatartás nyomon követésére; utalnia kell emellett a technikai korlátok hiányára vagy meglétére, például a digitális jogok kezelésére szolgáló rendszereken keresztüli védelemre vagy a regionális kódok alkalmazására. A tárgyhoz tartozó interoperabilitás fogalma azon standard hardver- és szoftverkörnyezettel kapcsolatos információk bemutatására szolgál, amellyel a digitális tartalom kompatibilis, úgymint az operációs rendszer, a szükséges verzió vagy bizonyos hardvertulajdonságok. A Bizottságnak meg kell vizsgálnia a digitális tartalomra vonatkozó rendelkezések további harmonizációjának szükségességét, és szükség esetén jogalkotási javaslatot kell benyújtania a kérdés kezelésére.

(20)

A távollevők között kötött szerződés fogalommeghatározásának valamennyi olyan esetre vonatkoznia kell, amikor áru vagy szolgáltatás értékesítésére szervezett távértékesítési rendszer keretében, a szerződés megkötésének időpontjáig – beleértve magát a szerződéskötést is – kizárólag egy vagy több távközlő eszköz (mint például postai megrendelés, internet, telefon vagy fax) alkalmazásával jön létre szerződés a kereskedő és a fogyasztó között. E fogalommeghatározásnak azokra a helyzetekre is vonatkoznia kell, amikor a fogyasztó csupán az áruról vagy a szolgáltatásról való információgyűjtés céljából tesz látogatást az üzlethelyiségben és ezt követően távolról folytat tárgyalást a szerződéssel kapcsolatban, illetve köti meg azt. Ezzel ellentétben a kereskedő üzlethelyiségében megtárgyalt, de végső soron távközlő eszközök alkalmazásával megkötött szerződések nem minősülnek távollevők közötti szerződéseknek. Szintén nem minősülnek távollevők közötti szerződéseknek a távközlő eszközök alkalmazásával kezdeményezett, de végső soron a kereskedő üzlethelyiségében megkötött szerződések. A távollevők között kötött szerződések fogalmába hasonlóképpen nem tartoznak bele a fogyasztó által távközlő eszközök alkalmazásával végrehajtott olyan foglalások, amelyek során szakmai szolgáltatás nyújtását kéri szakembertől, például amikor a fogyasztó telefonon bejelentkezik a fodrászhoz. Az áru vagy szolgáltatás értékesítésére szervezett távértékesítési rendszer fogalmának magában kell foglalnia a kereskedőtől eltérő harmadik fél által felajánlott, azonban a kereskedő által használt rendszereket, például az online értékesítési felületeket. E fogalom azonban nem terjed ki azokra az esetekre, amikor a weboldalak csupán a kereskedőről, annak áruiról és/vagy szolgáltatásairól, illetve a kereskedő elérhetőségéről szolgáltatnak információkat.

(21)

Az üzlethelyiségen kívül kötött szerződést olyan szerződésként kell meghatározni, amelyet a kereskedő és a fogyasztó egyidejű fizikai jelenlétében, a kereskedő üzlethelyiségétől eltérő helyen, például a fogyasztó otthonában vagy munkahelyén kötnek meg. Az üzlethelyiségen kívüli helyzetben a fogyasztó potenciális pszichológiai nyomásnak lehet kitéve vagy meglepetés érheti őt, függetlenül attól, hogy a fogyasztó kérte-e a kereskedő látogatását vagy sem. Az üzlethelyiségen kívül kötött szerződés fogalommeghatározásának ki kell terjednie az olyan helyzetekre is, amelyekben a fogyasztóval személyesen és egyénileg lépnek kapcsolatba üzlethelyiségen kívüli helyzetben, de a szerződést közvetlenül ezt követően a kereskedő üzlethelyiségében vagy távközlő eszközök alkalmazásával kötik meg. Az üzlethelyiségen kívül kötött szerződés fogalommeghatározása nem terjedhet ki azokra a helyzetekre, amelyek során a kereskedő először kizárólag azért látogat el a fogyasztó otthonába, hogy méreteket vegyen fel vagy árajánlatot tegyen, a fogyasztóra nézve bárminemű kötelezettségvállalás létrejötte nélkül, a szerződéskötésre pedig később, a kereskedő üzlethelyiségében vagy távközlő eszközök alkalmazásával kerül sor a kereskedő árajánlata alapján. Ezekben az esetekben a szerződés nem tekinthető közvetlenül azt követően megkötöttnek, hogy a kereskedő felvette a kapcsolatot a fogyasztóval, ha a fogyasztónak a szerződéskötést megelőzően volt ideje átgondolni a kereskedő ajánlatát. Üzlethelyiségen kívül kötött szerződéseknek kell minősülniük az olyan vásárlásoknak is, amelyekre a kereskedő által szervezett olyan út alkalmával kerül sor, amelyen a megszerzett termékeket reklámozzák és értékesítésre kínálják.

(22)

Fizikai formájától függetlenül üzlethelyiségnek minősül minden olyan helyszín (például bolt, árusítóbódé vagy teherautó), amely a kereskedő üzleti tevékenységének állandó vagy szokásos helyszínéül szolgál. A piaci árusítóhelyek és a vásári standok akkor tekintendők üzlethelyiségnek, ha e feltételnek megfelelnek. Az olyan kiskereskedelmi üzlethelyiségek, amelyekben a kereskedő – például sípályák és strandok közelében lévő üdülőhelyeken az idegenforgalmi szezonban – idényjelleggel végzi tevékenységét, üzlethelyiségnek minősülhetnek, ha ezen üzlethelyiségekben a kereskedő tevékenységét rendszeres jelleggel végzi. Nem tekintendők üzlethelyiségnek a kereskedő által üzleti tevékenysége céljára alkalmi jelleggel igénybe vett, a nyilvánosság előtt nyitva álló helyek, így az utcák, a bevásárlóközpontok, a strandok, a sportlétesítmények és a tömegközlekedési eszközök, továbbá a magánlakások és a munkahelyek. A jelen irányelv értelmében a kereskedő nevében vagy képviseletében eljáró személy üzlethelyiségét ezen irányelv alkalmazásában üzlethelyiségnek kell tekinteni.

(23)

A tartós adathordozóknak lehetővé kell tenniük a fogyasztó számára az adattárolást mindaddig, amíg a fogyasztó ezt a kereskedővel való kapcsolatából származó érdekei védelmének érdekében szükségesnek tartja. Az ilyen adathordozók közé sorolandók különösen a papír, az USB kulcsok, a CD-ROM-ok, a DVD-k, a memóriakártyák vagy a számítógépek merevlemezei, illetve az elektronikus levelek.

(24)

A nyilvános árverés jellemzője, hogy azon a kereskedők és a fogyasztók egyaránt személyesen megjelennek vagy részükre adott a személyes megjelenés lehetősége. A kereskedő az árukat vagy a szolgáltatásokat néhány tagállam jogszabályai által engedélyezett licitálás keretében kínálja fel a fogyasztónak, áruk és szolgáltatások nyilvános árverés keretében történő értékesítése céljából. A legmagasabb ajánlatot tevő köteles megvenni az árukat vagy a szolgáltatásokat. Ezen irányelv alkalmazásában nem minősülhet nyilvános árverésnek a fogyasztók és a kereskedők rendelkezésére álló árverési célú online platformok használata.

(25)

A távfűtésre vonatkozó szerződéseknek a víz-, gáz- vagy villamosenergia-szolgáltatási szerződésekhez hasonlóan ezen irányelv hatálya alá kell tartozniuk. A távfűtés valamely központi forrásból – többek között gőz vagy forró víz formájában – szállító- és elosztóhálózaton keresztül több épületbe eljuttatott, fűtés céljából végzett hőszolgáltatás.

(26)

Az ingatlanok vagy ingatlanokkal kapcsolatos jogok átruházására vagy ilyen ingatlanok vagy jogok megszerzésére vagy létrehozására vonatkozó szerződésekre, az új épületek építésére vagy meglévő épületek jelentős átalakítására, valamint lakóépületek lakáscélú bérbeadására vonatkozó szerződésekre már most is több konkrét előírás vonatkozik a nemzeti jogszabályokban. Ezen szerződések magukban foglalják például a még kialakítandó ingatlanok értékesítését és a haszonbérletbe adást. Az ezen irányelvben foglalt rendelkezések nem megfelelőek e szerződések számára, amelyeket ezért ki kell zárni annak hatálya alól. Ezért ezen irányelv nem alkalmazandó az ilyen szerződésekre. A jelentős átalakítás az új épületek építésével összehasonlítható mértékű átalakítás, mint például az olyan átalakítás, amikor egy régi épületnek csak a homlokzatát tartják meg. A különösen az épületekhez tartozó melléképületek (például garázsok vagy verandák) építéséhez, valamint az épületek jelentős átalakítástól eltérő jellegű javításához vagy felújításához kapcsolódó szolgáltatási szerződéseknek, továbbá az ingatlanügynöki szolgáltatásokhoz kapcsolódó szerződéseknek és a lakóépületek nem lakáscélú bérbeadására vonatkozó szerződéseknek ezen irányelv hatálya alá kell tartozniuk.

(27)

A szállítási szolgáltatások magukban foglalják a személy- és az áruszállítást is. A személyszállítás nem tartozhat ezen irányelv hatálya alá, mivel arra egyéb uniós jogszabályok vonatkoznak, a tömegközlekedési szolgáltatások és a taxik pedig nemzeti szintű szabályozás hatálya alá tartoznak. Azonban ezen irányelvnek a fogyasztókat a fizetési módok igénybevétele után fizetendő túl magas díjaktól vagy a rejtett költségektől védő rendelkezéseinek vonatkozniuk kell a személyszállítási szerződésekre is. Az áruszállítás és az autókölcsönzés tekintetében – melyek szolgáltatások – a fogyasztóknak részesedniük kell az ezen irányelvben biztosított védelemből, az elállási jog kivételével.

(28)

A kereskedőkre háruló adminisztratív terhek elkerülése érdekében a tagállamok dönthetnek úgy, hogy nem alkalmazzák ezt az irányelvet kisebb értékű áruk üzlethelyiségen kívüli értékesítése vagy kisebb értékű szolgáltatások üzlethelyiségen kívüli nyújtása esetében. A pénzbeli értékhatárt kellően alacsony szinten kell megállapítani annak érdekében, hogy kizárólag a kis jelentőségű vásárlásokat zárják ki az irányelv hatálya alól. Biztosítani kell a tagállamok részére annak lehetőségét, hogy nemzeti jogszabályaikban határozzák meg ezt az értéket, amennyiben az nem haladja meg az 50 EUR-t. Abban az esetben, ha a fogyasztó egyidejűleg kettő vagy több hasonló tárgyú szerződést köt, azok teljes összegét figyelembe kell venni ezen összeghatár alkalmazása céljából.

(29)

A szociális szolgáltatások lényegi megkülönböztető jellemzőkkel bírnak, amelyeket ágazatspecifikus – részben uniós, részben nemzeti szintű – szabályok tükröznek. A szociális szolgáltatások közé tartoznak egyrészt a különösen hátrányos helyzetű vagy alacsony jövedelmű személyek részére nyújtott szolgáltatások, továbbá a szokványos, mindennapos feladatok elvégzésében segítségre szoruló személyek és családok részére nyújtott szolgáltatások, másrészt pedig az összes olyan személy részére nyújtott szolgáltatások, aki élete egy adott szakaszában speciális segítségre, támogatásra, védelemre vagy bátorításra szorul. A szociális szolgáltatások magukban foglalják többek között a gyermekek és a fiatalok részére nyújtott szolgáltatásokat, a családok, az egyedülálló szülők és az időskorú személyek részére biztosított segítségnyújtási szolgáltatásokat, valamint a migránsok részére nyújtott szolgáltatásokat. A szociális szolgáltatásokhoz tartoznak a rövid távú és a tartós ápolási-gondozási szolgáltatások is, például amelyeket házi ápolási-gondozási szolgáltatások keretében, önálló lakhatást segítő létesítményekben és nyugdíjasotthonokban vagy lakóotthonokban („gondozóotthonok”) nyújtanak. Szociális szolgáltatásokat nemcsak az állam nyújthat az állam által megbízott nemzeti, regionális vagy helyi szintű szolgáltatókon keresztül vagy az állam által elismert karitatív szervezetek révén, hanem azokat magánszervezetek is nyújthatják. Ezen irányelv rendelkezései nem megfelelőek a szociális szolgáltatások számára, amelyek ezért nem tartozhatnak a hatálya alá.

(30)

Az egészségügy technikai összetettsége, az általános érdekű szolgáltatások szempontjából betöltött fontos szerepe és jelentős közfinanszírozása miatt külön szabályozást igényel. Az egészségügyi ellátást a határokon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről szóló, 2011. március 9-i 2011/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (9) a következőképpen határozza meg: „olyan egészségügyi szolgáltatás, amelyet egészségügyi szakemberek nyújtanak betegeknek egészségi állapotuk értékelése, fenntartása vagy javítása érdekében, ideértve a gyógyszerek és az orvostechnikai eszközök felírását, kiadását és az azokkal való ellátást”. Az említett irányelv fogalommeghatározása szerint az egészségügyi szakember a szakmai képesítések elismeréséről szóló, 2005. szeptember 7-i 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (10)értelmében az általános ellátásért felelős orvos, ápoló, fogorvos, szülésznő, gyógyszerész vagy az egészségügyi ágazatban a 2005/36/EK irányelv 3. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint szabályozott szakmára korlátozott szakmai tevékenységet gyakorló egyéb szakember vagy az ellátás helye szerinti tagállam jogszabályai szerint egészségügyi szakembernek minősülő személy. Ezen irányelv rendelkezései nem megfelelőek az egészségügyi ellátás számára, amely ezért nem tartozhat a hatálya alá.

(31)

A szerencsejáték nem tartozhat ezen irányelv hatálya alá. A szerencsejáték pénzbeli fogadást magában foglaló tevékenység, beleértve a sorsolásos játékokat, a játékkaszinókban folytatott szerencsejátékot és a fogadási ügyleteket. A tagállamok számára biztosítani kell annak lehetőségét, hogy egyéb rendelkezéseket, többek között szigorúbb fogyasztóvédelmi intézkedéseket fogadjanak el e tevékenységek vonatkozásában.

(32)

A többek között a fogyasztói pénzügyi szolgáltatásokra, a szervezett utazási formákra és az időben megosztott használati jogra vonatkozó jelenlegi uniós jogszabályok számos fogyasztóvédelmi szabályt tartalmaznak. Ezért ez az irányelv nem alkalmazandó az e tevékenységekkel kapcsolatos szerződésekre. A pénzügyi szolgáltatások tekintetében arra kell ösztönözni a tagállamokat, hogy az uniós szinten nem szabályozott területekre vonatkozó jogszabályok elfogadásakor az adott terület vonatkozásában már létező uniós jogszabályokat vegyék alapul, oly módon, hogy egyenlő versenyfeltételeket biztosítanak valamennyi fogyasztó és a pénzügyi szolgáltatásokhoz kapcsolódó valamennyi szerződés tekintetében.

(33)

A kereskedőket kötelezni kell arra, hogy tájékoztassák a fogyasztókat bármely olyan megállapodás előtt, amelynek eredményeként a fogyasztó letétet fizet a kereskedőnek, beleértve az olyan megállapodást is, amelynek során a fogyasztó hitel vagy betéti kártyáján valamely összeget zárolnak.

(34)

A kereskedőnek egyértelmű és átfogó tájékoztatást kell nyújtania a fogyasztó számára, mielőtt a fogyasztót bármely, távollevők között vagy üzlethelyiségen kívül kötött szerződés, távollevők között vagy üzlethelyiségen kívül kötött szerződéstől eltérő szerződés vagy annak megfelelő ajánlat kötné. E tájékoztatás nyújtásakor a kereskedőnek figyelembe kell vennie azon fogyasztók egyedi szükségleteit, akik szellemi, testi vagy pszichés fogyatékosságuk, koruk vagy hiszékenységük miatt különösen kiszolgáltatottak oly módon, amelyet a kereskedőnek – ésszerű elvárhatóság mellett – előre kellett látnia. Ezen egyedi szükségletek figyelembevétele azonban nem vezethet a fogyasztóvédelem eltérő szintjeihez.

(35)

A kereskedő által a fogyasztó rendelkezésére bocsátandó információnak kötelezőnek kell lennie, és azt nem lehet módosítani. A szerződő felek számára ugyanakkor biztosítani kell annak lehetőségét, hogy kifejezetten megállapodjanak a későbbiekben kötött szerződés tartalmának módosításáról, például a szállításra vonatkozó rendelkezések tekintetében.

(36)

A távollevők között kötött szerződések esetén a tájékoztatási követelményeket módosítani kell bizonyos eszközök technikai korlátainak, mint például a meghatározott mobiltelefonok képernyőjén megjeleníthető karakterek számára vonatkozó korlátozásoknak vagy a televíziós hirdetések időkorlátjának a figyelembevétele céljából. Ilyen esetekben a kereskedőnek eleget kell tennie a minimális tájékoztatás követelményeinek, és a fogyasztót más információs forráshoz kell irányítania, például díjmentesen hívható telefonszám, közvetlenül és könnyen hozzáférhető, a kereskedő lényeges információt tartalmazó honlapjához vezető internetes hivatkozás biztosításával. A jellegüknél fogva postai úton általában nem visszaküldhető áruk visszaküldésének költségeire vonatkozóan a fogyasztó részére nyújtandó tájékoztatást illetően úgy kell tekinteni, hogy a kereskedő eleget tesz a követelményeknek, ha meghatároz egy szállítót (például azt, amelyet felkért az áru szállítására), és feltüntet egy árat az áru visszaküldése vonatkozásában. Abban az esetben, ha a kereskedő nem tudja ésszerűen előre kiszámítani az áru visszaküldésének költségeit, például azért, mert a kereskedő nem ajánlja fel, hogy ő maga gondoskodik az áru visszaszállításáról, a kereskedőnek nyilatkozatot kell tennie arról, hogy az ilyen költségeket ki kell fizetni, és hogy a költségek jelentősek lehetnek, továbbá ésszerű becslést kell közölnie a maximális költségről, amelyet a fogyasztónak történő szállítás költségeire alapozhat.

(37)

Mivel távértékesítés esetén a fogyasztó nem tekintheti meg az árut a szerződés megkötése előtt, elállási jogot kell biztosítani számára. Ugyanezen okból a fogyasztó számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az áru jellegének, tulajdonságainak és működésének meghatározásához szükséges mértékben kipróbálhassa és megvizsgálhassa azt az árut, amelyet meg szándékozik vásárolni. Az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések esetében az esetleges meglepetésszerű értékesítés és/vagy a pszichológiai nyomás miatt kell biztosítani a fogyasztó részére az elállási jogot. A szerződéstől való elállás megszünteti a szerződő feleknek a szerződés teljesítésére vonatkozó kötelezettségeit.

(38)

Az internetes kereskedői oldalaknak legalább a rendelési eljárás elején egyértelműen és olvashatóan jelezniük kell, hogy vannak-e szállítási korlátozások, és hogy milyen fizetési módokat fogadnak el.

(39)

Fontos annak biztosítása, hogy a távollevők között, internetes oldalakon keresztül kötött szerződések esetén a fogyasztónak a megrendelés leadása előtt lehetősége legyen a szerződés fő elemeit teljeskörűen elolvasni és megérteni. Ennek céljából ebben az irányelvben rendelkezni kell arról, hogy ezeket az elemeket a megrendelés leadásának megerősítését kérő rész közvetlen közelében tüntessék fel. Ilyen helyzetekben annak biztosítása is fontos, hogy a fogyasztó meg tudja határozni azon időpontot, amelytől kezdve kötelezettséget vállal arra, hogy fizet a kereskedőnek. Ezért a fogyasztó figyelmét egyértelmű megfogalmazással kifejezetten fel kell hívni arra, hogy a megrendelés elküldése a kereskedőnek való fizetés kötelezettségével jár.

(40)

Az elállási időszakok jelenleg tagállamonként, valamint a távollevők között és az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések esetében is eltérő hossza jogbizonytalanságot és a szabályok betartására irányuló költségeket okoz. Azonos elállási időszakot kell alkalmazni valamennyi, távollevők között kötött szerződés esetében. Szolgáltatási szerződések esetében az elállási időszaknak a szerződés megkötésének napjától számított 14 nap elteltével kell lejárnia. Adásvételi szerződések esetében az elállási időszaknak az attól a naptól számított 14 nap elteltével kell lejárnia, amelyen a fogyasztó vagy egy, a szállítótól eltérő, a fogyasztó által megnevezett harmadik fél birtokba veszi az árut; ugyanakkor biztosítani kell a fogyasztó számára, hogy az elállási jogot az áru kiszállítása előtt gyakorolhassa. Ha a fogyasztó egy megrendelésben több árut rendel, de azok szállítása külön-külön történik, az elállási időszaknak attól a naptól számított 14 nap elteltével kell lejárnia, amikor a fogyasztó birtokba veszi az utolsó darabot. Amennyiben egy árut több tételben vagy darabban szállítanak, az elállási időszak akkor kezdődik, amikor a fogyasztó birtokba veszi az utolsó tételt vagy darabot.

(41)

A jogbiztonság érdekében az ebben az irányelvben szereplő időtartamok kiszámítására az időtartamokra, időpontokra és határidőkre vonatkozó szabályok meghatározásáról szóló, 1971. június 3-i 1182/71/EGK, Euratom tanácsi rendeletet (11) kell alkalmazni. Ezért az ebben az irányelvben tartalmazott valamennyi időszakot naptári napokban kifejezve kell érteni. Amennyiben valamely, napokban kifejezett időtartamot attól az időponttól kell számítani, amikor valamely esemény bekövetkezik vagy valamely cselekményt elvégeznek, akkor azt a napot, amelyen az adott esemény bekövetkezik vagy az adott cselekményt elvégzik, a szóban forgó időtartam számításánál figyelmen kívül kell hagyni.

(42)

Az elállási jogra vonatkozó rendelkezések nem sérthetik a tagállamok azon törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseit, amelyek a szerződések megszüntetésére vagy végre nem hajthatóságára, vagy a fogyasztó szerződéses kötelezettségeinek a szerződésben meghatározott időpont előtti teljesítését illető lehetőségére vonatkoznak.

(43)

Ha a távollevők között vagy az üzlethelyiségen kívül kötött szerződés megkötését megelőzően a kereskedő nem tájékoztatta megfelelően a fogyasztót, akkor az elállási időszakot meg kell hosszabbítani. A jogbiztonság érdekében azonban az elállási időszak időtartamára vonatkozóan 12 hónapos objektív határidőt kell bevezetni.

(44)

A tagállamok között az elállási jog tagállamokban való gyakorlásának módját illetően fennálló eltérések költségeket okoztak a határokon túl értékesítő kereskedők számára. A fogyasztó által esetlegesen használható, összehangolt elállásinyilatkozat-minta bevezetése egyszerűsíti az elállási folyamatot, és jogbiztonságot teremt. Ezen okok miatt a tagállamoknak tartózkodniuk kell az uniós nyilatkozatmintával kapcsolatos formai előírások bővítésétől, például a betűméretre vonatkozóan. A fogyasztó számára ugyanakkor továbbra is lehetővé kell tenni, hogy az elállásra vonatkozó döntéséről szóló nyilatkozatát saját megfogalmazásában tegye meg, feltéve, hogy a szerződéstől való elállásra vonatkozó döntése a kereskedő számára egyértelmű. Egy levél, egy telefonhívás vagy az áru egyértelmű magyarázattal való visszaküldése megfelelhet ennek a követelménynek, de a fogyasztónak kell bizonyítania, hogy elállási jogát az ezen irányelvben előírt határidőn belül gyakorolta. Ezért a fogyasztó érdeke, hogy elállását tartós adathordozón közölje a kereskedővel.

(45)

Mivel a tapasztalat azt mutatja, hogy sok fogyasztó és kereskedő előnyben részesíti a kereskedő honlapján keresztül történő kommunikációt, a kereskedők számára lehetővé kell tenni, hogy biztosíthassák a fogyasztók számára az elektronikus elállási minta kitöltésének lehetőségét. Ebben az esetben a kereskedőnek gondoskodnia kell az átvétel azonnali visszaigazolásáról, például e-mailben.

(46)

Ha a fogyasztó a szerződéstől eláll, a kereskedőnek vissza kell térítenie a fogyasztótól kapott teljes összeget, beleértve az áruknak a kereskedő által a fogyasztóhoz történő eljuttatásának költségeit is. A visszatérítésre nem kerülhet sor utalványok formájában, kivéve, ha a fogyasztó az eredeti ügyletben utalványokat használt, vagy azokat kifejezetten elfogadta. Amennyiben a fogyasztó kifejezetten valamely meghatározott szállítási módot választ (például 24 órás sürgősségi szállítást), jóllehet a kereskedő alacsonyabb szállítási díjjal járó hagyományos és általában elfogadható szállítási módot javasolt, a fogyasztónak kell viselnie az e két szállítási mód díja közötti különbözetet.

(47)

Néhány fogyasztó az árunak a jellege, tulajdonságai és működése megállapításához szükséges időtartamnál hosszabb használatát követően gyakorolja elállási jogát. Ebben az esetben a fogyasztó nem veszítheti el elállási jogát, azonban felelősséggel tartozik az áru esetleges értékcsökkenéséért. A fogyasztónak az árut annak jellegének, tulajdonságainak és működésének megállapítása céljából ugyanúgy kell kezelnie és megvizsgálnia, ahogyan azt az üzletben engedélyeznék a számára. Például a fogyasztó csak felpróbálhatja az adott ruhadarabot, de nem hordhatja azt. Következésképpen a fogyasztónak az elállási időszak során kellő gondossággal kell kezelnie és megvizsgálnia az árut. A fogyasztót elállás esetén terhelő kötelezettségek nem tarthatják vissza a fogyasztót attól, hogy elállási jogát gyakorolja.

(48)

A fogyasztó köteles a szerződéstől való elállásra vonatkozó döntése kereskedővel való közlésétől számított 14 napon belül visszaküldeni az árut. Az olyan helyzetekre, amikor a kereskedő vagy a fogyasztó nem teljesíti az elállási jog gyakorlására vonatkozó kötelezettségeket, a nemzeti jogszabályokban ezen irányelvnek megfelelően megállapított szankciókat és a szerződési jog rendelkezéseit kell alkalmazni.

(49)

Az elállási jog tekintetében meg kell határozni bizonyos kivételeket, mind a távollevők között, mind az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések tekintetében. Az elállási jog például meghatározott áruk vagy szolgáltatások jellege miatt is célszerűtlen lehet. Ez érvényes például a spekulatív célú szerződések megkötését követően hosszú idő elteltével szállított borokra, ahol az érték a piac ingadozásainak a függvénye (primőr borok). Az elállási jog nem vonatkozhat a fogyasztó által megadott jellemzőknek megfelelően vagy egyértelműen személyre szabottan, mérték után készített termékekre (például függönyök), sem pedig az üzemanyag-ellátásra, amely olyan árura vonatkozik, amely jellegénél fogva a kiszállítást követően nem különíthető el más árutól. Az elállási jog gyakorlása szintén célszerűtlen lehet egyes olyan szolgáltatások esetében is, amikor a szerződés megkötése olyan kapacitás lekötését jelenti, amelyet – az elállási jog gyakorlása esetén – a kereskedőnek nehéz lenne kihasználnia. Ez a helyzet állna fenn például a szállodai és üdülőhelyi foglalások, vagy a kulturális és sporteseményekre való helyfoglalások esetében.

(50)

A fogyasztó számára abban az esetben is biztosítani kell az elállási jog gyakorlásának lehetőségét, ha az elállási időszak letelte előtt kérte a szolgáltatás nyújtását. Másrészről biztosítani kell, hogy amennyiben a fogyasztó gyakorolja elállási jogát, a kereskedő megfelelő anyagi ellenszolgáltatásban részesüljön az általa nyújtott szolgáltatásért. Az arányos összeg kiszámításának a szerződésben megállapított áron kell alapulnia, hacsak a fogyasztó nem mutatja ki, hogy a teljes összeg önmagában véve is aránytalan, amely esetben a fizetendő összeget a szolgáltatás piaci értéke alapján kell kiszámítani. A piaci értéket egy másik kereskedő által végzett ugyanolyan szolgáltatás árával összehasonlítva kell meghatározni a szerződéskötéskor. Ennélfogva ha a fogyasztó azt kéri, hogy a szolgáltatás teljesítése az elállási időszak letelte előtt kezdődjön meg, távollevők között kötött szerződések esetében ezt kifejezetten kérnie kell, az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések esetében pedig tartós adathordozón kell kérnie. A kereskedőnek hasonlóképpen tartós adathordozón kell tájékoztatnia a fogyasztót a már nyújtott szolgáltatásokkal arányos költségek megfizetésére vonatkozó kötelezettségéről. Azon szerződések esetében, amelyek tárgya mind áru, mind pedig szolgáltatás, az árukra ezen irányelv áruk visszaküldésére vonatkozó rendelkezéseit, a szolgáltatásokra pedig a szolgáltatásokra vonatkozó megtérítési szabályokat kell alkalmazni.

(51)

A fogyasztók által tapasztalt legfőbb nehézségek és a kereskedőkkel folytatott viták egyik fő forrása az áruk szállítása, beleértve az elveszett vagy a szállítás során megsérült árukat és a késedelmes vagy részleges szállítást is. Ennélfogva célszerű egyértelművé tenni és harmonizálni a szállítás időpontjára vonatkozó nemzeti szabályokat. A szállítás helyének és módjának, valamint az áruk tulajdonjogának átruházására és az ezen átruházás időpontjára vonatkozó feltételeket meghatározó szabályoknak továbbra is a nemzeti jog hatálya alá kell tartozniuk, és ennélfogva ezen irányelv e kérdéseket nem érintheti. A szállításra vonatkozó, ezen irányelvben rögzített szabályoknak magukban kell foglalniuk annak lehetőségét is, hogy a fogyasztó harmadik fél részére engedélyezze, hogy a nevében birtokba vegye az árukat vagy átvegye az azok feletti rendelkezést. Az áruk feletti rendelkezés akkor valósul meg, ha a fogyasztó vagy a fogyasztó által megjelölt harmadik személy tulajdonosként képes az áruk használatára vagy azok újbóli értékesítésére (például miután kézhez kapta a kulcsokat vagy a tulajdoni okmányok birtokába jutott).

(52)

Adásvételi szerződések esetében az áru leszállítása többféle módon történhet, vagy azonnal, vagy egy későbbi időpontban. Ha a felek nem egyeztek meg adott szállítási időpontban, a kereskedőnek a lehető leghamarabb, de minden esetben a szerződés megkötésétől számított 30 napon belül kell az árut leszállítania. A késedelmes leszállításra vonatkozó szabályoknak figyelembe kell venniük azt is, ha a kereskedő által kifejezetten a fogyasztó részére gyártandó vagy beszerzendő árukról van szó, amelyeket a kereskedő csak jelentős veszteséggel tud újrahasznosítani. Ennélfogva ennek az irányelvnek olyan szabályt is kell tartalmaznia, amely bizonyos körülmények fennállása esetén további ésszerű időtartamot biztosít a kereskedő számára. Amennyiben a kereskedő elmulasztotta a fogyasztóval történt megállapodás szerinti időpontban leszállítani az árut, a fogyasztónak a szerződés felmondását megelőzően fel kell szólítania a kereskedőt az áru ésszerű határidőn belüli leszállítására, és jogosultnak kell lennie a szerződés felmondására, ha a kereskedő a további ésszerű időtartamon belül sem szállítja le az árukat. Ez a szabály azonban nem vonatkozhat arra az esetre, amikor a kereskedő megtagadta az áru leszállítását, valamint olyan körülmények fennállása esetén sem alkalmazható, amikor a szállítási határidő döntő fontosságú, például az esküvő előtt leszállítandó menyasszonyi ruha esetében. Szintén nem alkalmazandó olyan körülmények fennállása esetén, amikor a fogyasztó tájékoztatja a kereskedőt annak alapvető fontosságáról, hogy a leszállítás legkésőbb a megadott időpontban megtörténjen. E célból a fogyasztó használhatja a kereskedő ezen irányelvnek megfelelően megadott elérhetőségi adatait. Ezekben a konkrét esetekben, ha a kereskedő nem szállítja le időre az árut, a fogyasztó részére biztosítani kell annak lehetőségét, hogy azonnali hatállyal felmondja a szerződést az eredetileg megállapodott szállítási határidő leteltét követően. Ez az irányelv nem sértheti az arra vonatkozó nemzeti rendelkezéseket, hogy a fogyasztónak milyen módon kell értesítenie a kereskedőt a szerződés felmondására irányuló szándékáról.

(53)

Azon túlmenően, hogy a fogyasztónak jogában áll a szerződés felmondása abban az esetben, ha a kereskedő nem szállítja le az árukat ezen irányelvnek megfelelően, a fogyasztó – az alkalmazandó nemzeti jognak megfelelően – a helyzet orvoslásának egyéb módjait is igénybe veheti, például a kereskedő számára a teljesítésre további időtartamot biztosíthat, követelheti a szerződés teljesítését, visszatarthatja a fizetendő összeget és kártérítést kérhet.

(54)

A belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló, 2007. november 13-i 2007/64/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (12) 52. cikkének (3) bekezdésével összhangban a tagállamok részére lehetővé kell tenni, hogy – a verseny ösztönzésének és a hatékony fizetési eszközök igénybevétele előmozdításának szükségességére figyelemmel – megtiltsák vagy korlátozzák a kereskedők azon jogát, hogy díjat terheljenek a fogyasztókra. Minden esetben meg kell tiltani a kereskedőknek, hogy az általuk az adott bizonyos fizetési módok igénybevétele után fizetendő díjat meghaladó díjat terheljenek a fogyasztókra.

(55)

Miután a kereskedő továbbította az árut a fogyasztónak, az áru elveszése vagy sérülése esetén vita tárgyát képezheti, hogy a kárveszély átszállására mely időpontban kerül sor. Ennélfogva ezen irányelvnek rendelkeznie kell arról, hogy a fogyasztó számára védelmet kell biztosítani az áru elveszésével vagy megsérülésével kapcsolatos mindenfajta kockázattal szemben azt megelőzően, hogy az áru a birtokába jut. A fogyasztót védeni kell az árunak a kereskedő által szervezett vagy végzett szállítása során, abban az esetben is, ha a fogyasztó egy konkrét szállítási módot választott a kereskedő által felkínált lehetőségek közül. Mindamellett, ez a rendelkezés nem vonatkozhat az olyan szerződésekre, amelyek esetében a fogyasztó saját maga szállítja el az árut vagy az áru elszállítására fuvarozót kér fel. A kárveszély átszállásának időpontját illetően a fogyasztó részéről az áru birtokbavételét akkor kell megvalósultnak tekinteni, amikor a fogyasztó az árut kézhez kapta.

(56)

A nemzeti jog értelmében a fogyasztók szerződéses jogainak védelmében jogosan érdekeltnek tekintendő személyeket vagy szervezeteket fel kell jogosítani arra, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlattal szemben eljárást kezdeményezhessenek olyan bíróság, vagy közigazgatási hatóság előtt, amely hatáskörrel rendelkezik a panaszok elbírálására vagy megfelelő bírósági eljárások megindítására.

(57)

Szükséges, hogy a tagállamok meghatározzák az ezen irányelv megsértése esetén alkalmazandó szankciókat, és biztosítsák azok végrehajtását. A szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

(58)

A fogyasztót nem foszthatják meg a számára ezen irányelv által biztosított védelemtől. Amennyiben a szerződésre alkalmazandó jog egy harmadik ország joga, az 593/2008/EK rendeletet kell alkalmazni annak megállapítására, hogy a fogyasztó jogosult-e ezen irányelv által biztosított védelemre.

(59)

A tagállamokkal és az érdekelt felekkel történő konzultációt követően a Bizottságnak meg kell találnia a legmegfelelőbb módot annak biztosítására, hogy az értékesítés helyén valamennyi fogyasztó tájékoztatást kapjon a jogairól.

(60)

Mivel a nem kért értékesítést – amely a fogyasztó számára, a fogyasztó kérése nélküli áruszállításból vagy szolgáltatásnyújtásból áll – a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló, 2005. május 11-i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv („Irányelv a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról”) (13) tiltja, nem rendelkezik azonban szerződéses jogorvoslatról, ezért bele kell foglalni ezen irányelvbe azt a szerződéses jogorvoslatot, amely az ilyen kéretlen szállítás vagy szolgáltatás esetében mentesíti a fogyasztót bármely ellenszolgáltatás nyújtása alól.

(61)

Az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló, 2002. július 12-i 2002/58/EK irányelv (Elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv) (14) már szabályozza a nem kívánt tájékoztatást és magas szintű fogyasztóvédelmet biztosít. Ennélfogva a 97/7/EK irányelvnek ugyanerre a kérdésre vonatkozó rendelkezései nem szükségesek.

(62)

Helyénvaló, hogy a Bizottság a belső piacot gátló akadályok észlelése esetén felülvizsgálja az irányelvet. A Bizottságnak a felülvizsgálat során kiemelt figyelmet kell fordítania a tagállamok részére biztosított azon lehetőségre, hogy adott nemzeti rendelkezéseket bevezessenek vagy fenntartsanak, többek között a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv (15) és a fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól szóló, 1999. május 25-i 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (16) bizonyos területein. Ezen felülvizsgálat a Bizottságnak az ezen irányelv módosítására vonatkozó javaslatát eredményezheti; ezen javaslat magában foglalhatja egyéb fogyasztóvédelmi jogszabályok módosítását is azon kötelezettségeknek megfelelően, amelyeket a Bizottság a fogyasztóvédelmi politikai stratégiában a meglévő uniós vívmányok felülvizsgálatára vonatkozóan vállalt a magas szintű közösségi fogyasztóvédelem megvalósítása elérése érdekében.

(63)

A 93/13/EGK és az 1999/44/EK irányelvet akként kell módosítani, hogy a tagállamok számára előírják azt, hogy adott nemzeti rendelkezések bizonyos területeken történő elfogadásáról tájékoztassák a Bizottságot.

(64)

A 85/577/EGK és a 97/7/EGK irányelvet hatályon kívül kell helyezni.

(65)

Mivel ennek az irányelvnek a célját, nevezetesen a fogyasztóvédelem magas szintjének elérésén keresztül a belső piac megfelelő működéséhez való hozzájárulást tagállami szinten nem lehet kielégítően megvalósítani, ezért az uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritási elvvel összhangban intézkedéseket fogadhat el. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(66)

Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és figyelembe veszi különösen az Európai Unió Alapjogi Chartája által elismert elveket.

(67)

A jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás (17) 34. pontjával összhangban a tagállamokat ösztönzik arra, hogy – a maguk számára és az Unió érdekében – készítsék el saját táblázataikat, amelyekben a lehető legpontosabban bemutatják az ezen irányelv és az azt átültető intézkedések közötti megfelelést, és azokat tegyék közzé,

a)

bármely ingatlan kiskereskedelmi üzlethelyiség, ahol a kereskedő a tevékenységét állandó jelleggel folytatja; vagy

b)

bármely ingó kiskereskedelmi üzlethelyiség, ahol a kereskedő a tevékenységét rendszeres jelleggel folytatja;

a)

amelyek tárgya többek között a szociális lakáshoz juttatással, a gyermekgondozással és az arra állandó vagy ideiglenes jelleggel rászoruló családoknak vagy személyeknek nyújtott támogatással – ideértve a tartós ápolást-gondozást is – kapcsolatos szociális szolgáltatás;

b)

amelyek tárgya a 2011/24/EU irányelv 3. cikkének a) pontjában meghatározott egészségügyi ellátás, akár egészségügyi intézményben, akár azon kívül nyújtják azt;

c)

amelyek szerencsejátékokkal – köztük sorsjátékokkal, kaszinós játékokkal és fogadási ügyletekkel – kapcsolatos, pénzbeli értékkel bíró fogadással járnak;

d)

amelyek tárgya pénzügyi szolgáltatás;

e)

amelyek tárgya ingatlanok vagy ingatlanokkal kapcsolatos jogok megszerzése, illetve létrehozása vagy átruházása;

f)

amelyek tárgya új épületek építése, meglévő épületek jelentős átalakítása, valamint lakóépületek lakáscélú bérbeadása;

g)

amelyek a szervezett utazási formákról szóló, 1990. június 13-i 90/314/EGK tanácsi irányelv (18) hatálya alá tartoznak;

h)

amelyek a szálláshelyek időben megosztott használati jogára, a hosszú távra szóló üdülési termékekre, ezek viszontértékesítésére és cseréjére vonatkozó szerződések egyes szempontjai tekintetében a fogyasztók védelméről szóló, 2009. január 14-i 2008/122/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (19) hatálya alá tartoznak;

i)

amelyeket a tagállamok jogszabályai szerint köztisztviselő foglal okiratba, akinek törvényben előírt kötelezettsége, hogy független és pártatlan legyen és átfogó jogi felvilágosítás révén biztosítsa, hogy a fogyasztó a szerződést csak alapos jogi megfontolás után, jogi következményeinek ismeretében kösse meg;

j)

amelyek tárgya élelmiszereknek, italoknak és egyéb, a háztartásban mindennapi fogyasztásra szánt termékeknek a kereskedő által a fogyasztó lakhelyére, tartózkodási helyére vagy munkahelyére történő, gyakori és rendszeres szállítása;

k)

amelyek tárgya személyszállítási szolgáltatás, kivéve a 8. cikk (2) bekezdését, valamint a 19. és 22. cikket;

l)

amelyeket árusítóautomata vagy automatizált üzlethelyiség alkalmazásával kötnek;

m)

amelyeket távközlési szolgáltatókkal nyilvános távbeszélő állomás igénybevétele útján kötnek nyilvános távbeszélő állomás igénybevétele céljából vagy telefon-, internet- vagy faxösszeköttetés egyszeri igénybevétele céljából.

a)

az áru vagy szolgáltatás lényeges tulajdonságai, az adathordozónak és az árunak vagy szolgáltatásnak megfelelő mértékben;

b)

a kereskedő azonosító adatai, úgymint kereskedői neve, letelepedési helyének postai címe és telefonszáma;

c)

az áru vagy szolgáltatás adóval növelt teljes ára, vagy – amennyiben az áru vagy a szolgáltatás jellegéből adódóan az árat nem lehet előre ésszerűen kiszámítani – az ár kiszámításának módja, valamint adott esetben az összes fuvardíj, szállítási vagy postaköltség, illetve, amennyiben e költségeket nem lehet ésszerűen előre kiszámítani, annak a ténynek a feltüntetése, hogy esetlegesen további költségek merülhetnek fel;

d)

adott esetben a fizetés, a szállítás és a teljesítés feltételei, az a határidő, amelyen belül a kereskedő vállalja, hogy leszállítja az árut vagy teljesíti a szolgáltatást, valamint a kereskedő panaszkezelési módja;

e)

az áru megfelelőségének szavatolására vonatkozó jogszabályi kötelezettség fennállására irányuló emlékeztetésen túl az értékesítés utáni szolgáltatások és adott esetben a jótállás megléte és feltételei;

f)

adott esetben a szerződés időtartama, illetve ha a szerződés határozatlan időre szól, vagy automatikusan meghosszabbodik, a szerződés felmondásának feltételei;

g)

adott esetben a digitális tartalom működése, beleértve az alkalmazandó műszaki védelmi intézkedéseket is;

h)

adott esetben a digitális tartalom hardverrel és szoftverrel való bármilyen vonatkozó interoperabilitása a kereskedő ismereteinek vagy a kereskedőtől ésszerűen elvárható ismereteknek megfelelően.

a)

az áru vagy szolgáltatás lényeges tulajdonságai, az adathordozónak és az árunak vagy szolgáltatásnak megfelelő mértékben;

b)

a kereskedő azonosító adatai, úgymint kereskedői neve;

c)

a kereskedő letelepedési helyének postai címe, valamint telefonszáma, faxszáma és e-mail címe – ha van –, hogy a fogyasztó gyorsan és hatékonyan kapcsolatba tudjon lépni vele, továbbá adott esetben annak a kereskedőnek a földrajzi címe és azonosító adatai, akinek a nevében eljár;

d)

ha a c) pont szerint megadott címétől eltérő, a kereskedő üzleti tevékenysége helyének postai címe, és adott esetben annak a kereskedőnek a postai címe, akinek a nevében eljár, ahova a fogyasztó a panaszait címezheti;

e)

az áru vagy szolgáltatás adóval növelt teljes ára vagy – amennyiben az áru vagy szolgáltatás jellegéből adódóan az árat nem lehet előre ésszerűen kiszámítani – az ár kiszámításának módja, valamint adott esetben az összes fuvardíj, szállítási vagy postaköltség és minden egyéb költség, vagy – amennyiben e díjak előzetes kiszámítására nincs mód – annak közlése, hogy további ilyen jellegű díjak merülhetnek fel. Határozatlan időre szóló vagy előfizetést magában foglaló szerződés esetében a teljes ár a számlázási időszakra vonatkozó teljes díjat tartalmazza. Átalánydíjas szerződés esetén a teljes ár egyúttal a teljes havi költséget is jelenti. Amennyiben a teljes díjat nem lehet előre kiszámítani, a fogyasztót tájékoztatni kell az ár kiszámításának módjáról;

f)

a szerződés megkötéséhez alkalmazott távközlő eszköz használatának díja, ha azt az alapdíjtól eltérően állapítják meg;

g)

a fizetés, a szállítás és a teljesítés feltételei, az a határidő, amelyen belül a kereskedő vállalja, hogy leszállítja az árut vagy teljesíti a szolgáltatást, valamint adott esetben a kereskedő panaszkezelési módja;

h)

elállási jog fennállása esetén az említett jog gyakorlásának a 11. cikk (1) bekezdése szerinti feltételei, határideje és a vonatkozó eljárások, valamint az I. melléklet B. részében meghatározott elállásinyilatkozat-minta;

i)

adott esetben arról, hogy elállás esetén az áru visszaküldésének költségét és távollevők között kötött szerződések esetében – amennyiben az áru jellegénél fogva a szokásos postai úton nem küldhető vissza – az áru visszaküldésének költségét a fogyasztónak kell viselnie;

j)

arról, hogy a fogyasztó a 14. cikk (3) bekezdésének megfelelően köteles megtéríteni a kereskedő ésszerű költségeit, ha a 7. cikk (3) bekezdése vagy a 8. cikk (8) bekezdése szerinti kérelem benyújtását követően gyakorolja elállási jogát;

k)

arról, hogy a fogyasztót nem illeti meg az elállási jog, amennyiben elállási jog a 16. cikk értelmében nem gyakorolható, illetve adott esetben azokról a körülményekről, amelyek teljesülése esetén a fogyasztó elveszti elállási jogát;

l)

az áru megfelelőségének szavatolására vonatkozó jogszabályi kötelezettség fennállására irányuló emlékeztető;

m)

adott esetben az értékesítés utáni ügyfélszolgálati és egyéb szolgáltatások, valamint a jótállás megléte és feltételei;

n)

adott esetben arról, hogy rendelkezésre állnak-e vonatkozó, a 2005/29/EK irányelv 2. cikkének f) pontjában meghatározott magatartási kódexek, illetve hogyan kérhető másolat belőlük;

o)

adott esetben a szerződés időtartama, illetve ha a szerződés határozatlan időre szól vagy automatikusan meghosszabbodik, a szerződés felmondásának feltételei;

p)

adott esetben a fogyasztó kötelezettségeinek szerződés szerinti legrövidebb időtartama;

q)

adott esetben a kereskedő kérésére a fogyasztó által fizetendő vagy biztosítandó letét vagy egyéb pénzügyi biztosíték megléte és feltételei;

r)

adott esetben a digitális tartalmak működése, beleértve az alkalmazandó műszaki védelmi intézkedéseket is;

s)

adott esetben a digitális tartalom hardverrel és szoftverrel való bármilyen vonatkozó interoperabilitása a kereskedő ismereteinek vagy a kereskedőtől ésszerűen elvárható ismereteknek megfelelően;

t)

adott esetben peren kívüli panasztételi és jogorvoslati mechanizmus igénybevételének lehetősége, amelyek kötelezőek a kereskedőre nézve, valamint az ehhez való hozzáférés módja.

a)

a kereskedő papíron vagy – a fogyasztó beleegyezése esetén – más tartós adathordozón közli a fogyasztóval a 6. cikk (1) bekezdésének b) és c) pontjában említett információkat, továbbá az árat vagy az ár kiszámításának módját, a teljes árra vonatkozó becsléssel együtt. A kereskedő közli a 6. cikk (1) bekezdésének a), h) és k) pontjában említett információt, azonban a fogyasztó kifejezett beleegyezése esetén dönthet úgy is, hogy azt nem adja át papíron vagy más tartós adathordozón;

b)

a szerződés ezen cikk (2) bekezdés szerinti visszaigazolása tartalmazza a 6. cikk (1) bekezdésében előírt információkat.

a)

a 6. cikk (1) bekezdésében említett információkat, kivéve, ha a kereskedő már a távollevők közötti szerződés megkötése előtt közölte ezen információkat a fogyasztóval tartós adathordozón; és

b)

adott esetben a fogyasztó által a 16. cikk m) pontja szerint adott előzetes kifejezett hozzájárulásra és tudomásul vevő nyilatkozatra vonatkozó visszaigazolást.

a)

szolgáltatási szerződés esetében a szerződés megkötésének napja;

b)

adásvételi szerződés esetében az a nap, amelyen a fogyasztó vagy az általa megjelölt, a szállítótól eltérő harmadik személy átveszi az árukat, vagy

c)

víz, gáz vagy villamos energia szolgáltatására vonatkozó, azokat nem korlátozott térfogatban vagy meghatározott mennyiségben értékesítésre kínáló szerződések, távfűtés szolgáltatására vonatkozó szerződések vagy nem tárgyi adathordozón szolgáltatott digitális tartalom szolgáltatására vonatkozó szerződés esetében a szerződés megkötésének napja.

a)

felhasználhatja az I. melléklet B. részében található elállásinyilatkozat-mintát; vagy

b)

bármilyen más, egyértelmű nyilatkozatba foglalhatja a szerződéstől való elállásra vonatkozó döntését.

a)

a távollevők között vagy üzlethelyiségen kívül kötött szerződés teljesítésére vonatkozóan; vagy

b)

a távollevők között vagy üzlethelyiségen kívül kötött szerződés megkötésére vonatkozóan, amennyiben a fogyasztó tette az ajánlatot.

a)

a szolgáltatások teljesítése, a víz-, gáz-, villamosenergia-ellátás – amennyiben azokat nem korlátozott volumenben vagy meghatározott mennyiségben kínálják értékesítésre – vagy távfűtés teljes vagy részleges költségei, amennyiben:

b)

a nem tárgyi adathordozón szállított digitális tartalom szállításának teljes vagy részleges költségei, amennyiben:

a)

szolgáltatási szerződések esetében a szolgáltatás maradéktalan teljesítése után, amennyiben a teljesítés a fogyasztó kifejezett előzetes beleegyezésével és annak tudomásulvételével kezdődött meg, hogy elveszíti elállási jogát, amint a kereskedő maradéktalanul teljesítette a szerződést;

b)

olyan áruk vagy szolgáltatások értékesítése esetében, amelyek ára a kereskedő által nem befolyásolható módon a pénzügyi piacoknak az elállási időszak alatt is lehetséges ingadozásaitól függ;

c)

a fogyasztó által megadott jellemzőknek megfelelően elkészített vagy egyértelműen a fogyasztó személyére szabott áruk értékesítése esetében;

d)

romlandó vagy minőségüket rövid ideig megőrző áruk értékesítése esetében;

e)

olyan lezárt csomagolású áruk értékesítése esetében, amelyek egészségvédelmi vagy higiéniai okokból a csomagolás szállítást követő felbontása után nem küldhetők vissza;

f)

olyan áruk értékesítése esetében, amelyek jellegüknél fogva a kiszállítást követően szétválaszthatatlanul keverednek más termékekkel;

g)

alkoholtartalmú italok értékesítése esetében, amelyeknek az áráról az adásvételi szerződés megkötésekor állapodtak meg, azonban leszállításukra csak 30 nap múlva kerülhet sor, és amelyek tényleges értéke a kereskedő által nem befolyásolható módon a piaci ingadozásoktól függ;

h)

olyan szerződések esetében, amelyeknél a fogyasztó kifejezetten kérte a kereskedőt, hogy keresse fel abból a célból, hogy sürgős javítási vagy karbantartási munkálatokat végezzen. Ha az ilyen kiszállás alkalmából a kereskedő a fogyasztó által kifejezetten kért szolgáltatásokon és a karbantartás vagy javítás elvégzéséhez felhasznált cserealkatrészeken felül kínál szolgáltatásokat vagy árukat, ezekre a kiegészítő szolgáltatásokra vagy árukra már vonatkozik az elállási jog;

i)

a lezárt csomagolásban lévő hang-, illetve képfelvétel, valamint lezárt számítástechnikai szoftver értékesítése esetében, ha a szállítás után a csomagolást felbontották;

j)

hírlap, folyóirat és magazin értékesítése esetében, az előfizetéses szerződések kivételével;

k)

nyilvános árverésen megkötött szerződések esetében;

l)

szállásnyújtás esetében a lakáscélú szolgáltatás kivételével, árufuvarozás, autókölcsönzés, étkeztetés vagy szabadidős tevékenységekhez kapcsolódó szolgáltatások esetében, amennyiben a szerződésben meghatározott teljesítési időpontot vagy időszakot kötöttek ki;

m)

nem tárgyi adathordozón rögzített digitális tartalom értékesítése esetében, amennyiben a teljesítést a fogyasztó előzetes kifejezett hozzájárulásával kezdték meg, aki tudomásul vette, hogy ezáltal elveszíti elállási jogát.

a)

köztestületek vagy képviselőik;

b)

fogyasztói szervezetek, amelyeknek jogos érdekük fűződik a fogyasztók védelméhez;

c)

jogos érdekből eljáró szakmai szervezetek.

—

a tisztességtelenség vizsgálatát kiterjesztik az egyedi tárgyalások tárgyát képező szerződési feltételekre és az ár vagy díjazás megfelelőségére, vagy

—

a tisztességtelennek tekintendő szerződési feltételek felsorolását tartalmazzák.